dunabogdányi táborban, jaj de
nagyon szép volt, szebb is mint
álmomban! Csillanó, csobbanó kék
habokban úszkáltunk, kergetődző
szél volt a játszó pajtásunk!
Délre értem a fiúkért. Már a ház
előtt vártak és Kati néninek úgy
kellett őket lefogni amíg leparkoltam.
Mind a négyen rohantak felém a kapuba!
Benő nem tudta, nevessen vagy sírjon
és annyit mondott, hogy már azt hitte
örökké itt fog maradni!
Fadilt és Botondot is mi hoztuk el.
Bullás Rozi és szülei is velünk tartottak
Horányba. Nagyon kellemesen telt a délután
a Duna parton.
Este Fadil szüleivel a Határ csárda mögötti
autóskompnál találkoztunk. Nagy volt az öröm
a szülők láttán! Tarappoltak a kis lábacskák a partra...
Fiaimmal mi voltunk a londinerek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése