Benő pár napja kimenőt indítványozott
a részünkre, de Jolika érkezését nem kísért
finoman szólva tapsvihar. Persze amint leléptünk
a Péterrel, minden kisimult.
A szívatás az csak a mienk volt, de nagyon!

Pedig ma piros, igazi Peugeot 107-es is be lett ígérve, apa részéről…

Megfelelő lelazulás után, végig szorongtuk a München
C. filmdrámát.



más:

„Déli egy óra, Kunsthalle am Karlsplatz: A kiállítótér még zárva,
a klubteremben török takarítónő távolítja el az előző este romjait,
tétlen férfi kísérőjének felügyelete mellett. A szórakozó tömeg eközben
már a baloldalon lévő kávézó fülledten otthonos terében üldögél és
egy napszemüveges DJ társágában az It's a wonderful life lassú ütemére
szopogatja a tejeskávét és a croissant-t. Wonderful: maga a megvalósult
poszt-gender és posztkolonialista világnézet, felelősségteljes és
kritikus fogyasztói magatartás, paradicsomi cselekménytér.
Mindez szintén megérdemelne egy NGO-jelentést. Vagy egy kiállítást.”
(Zólyom Franciska: Paradicsomi cselekményterek és a vacsorába nyúló reggeli
A Kormányzat – Paradicsomi cselekményterek
Wiener Secession, Bécs, 2005. február 24. – április 24.)