Ez a hely tényleg az isten háta mögött,
balra van. A Lehelék házikójában
reggelente mindig képben vagy
bármelyik ablakon tekintessz is kifelé.
A fiúk láthatóan jól érezték magukat.
Benőke száját azért napjában többször is
elhagyta a mondat: ő haza akar menni a
Mozsár utcába.
Brüggölni nem voltunk, de sikerült a Tusnád
fölötti, erdei előszilvesztert csúcsra járatni,
legalábbis a magam részéről, mert Péter a
gyerekekkel durmolt, amikor én még sütögettem
a narancsokat az újonnan rakott sparheten.
Újév délelőttjén leszánkáztunk a fiúkkal a
befagyott Szt. Anna tóra. Lada Nivákkal húzattuk
magunkat vissza az autónkig. Az ötven körüli húzó ember
a nagy fiam komplett druszája volt, keresztnevei: Farkas Péter.
Hazaindulás előtti napot a Hargitán töltöttük.
Apuka megmutatta a hotel Californiát és
nosztalgia, családi csocsó mecset játszottunk
az Uz Bencében. Lefelé az "Ózontól" kisebb hóviharba kerültünk.
Hazafelé verőfényben hajtottunk -már a napfelkelte is
megható búcsúztató volt-. Farkas ötször hányt a szerpentinektől.
A második eseményt követően már magától emelte
szájacskája elé a műanyag vályút. Benő aggódva kérdezgetett bennünket,
hogy ő fog-e hányni?! Kérdései gyakoriságát úgy tudnám érzékeltetni, hogy
még ma este is biztosította magát arról, hogy ugye hányni ő nem fog?!
Farkas holnap lesz ötéves. A zsúrját itthon rendezzük, péntek
délután. Az egész ovis csoportját meghívta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése