Hajnali háromra már a Mozsárban voltunk.
Minden necces volt tegnap. Péter hasfájással
ébredt, délre kicsekkoltunk a Cesarból és
kimetróztunk Richmondba és tettünk egy sétát
a Temze partján és a Kew Gardens övezte töltésen.

A reptéri vonaton randalírozó szurkolók miatt
húsz percet kellett várnunk mire a bobbik és
rohamrendőrök leszedték őket. Lutonban érvén
konstatáltuk, hogy valószínűleg a wizzair járata
még meg sem érkezett, viszont a check in befejeződött.
A nagyon meleg földi utaskísérőnél Péter mégis bebűvölte
magunkat tranzitba. És vidám két óra hosszat tölthettünk
a tranzit bárjának a környékén.

A fiainkért reggel mentünk. Nagyon örültek nekünk.
Többször elmondták, hogy nagyon hiányoztunk nekik.
De, Kati gondoskodásának köszönhetően
kiegyensúlyozottak és vidámak voltak.

Ebédelni természetesen az Eszter nagyihoz kellett menni,
váratlan betolakodók lévén vittünk magunkkal ebédet a
Főzelékfalóból. Később, fölmentünk az újonnan elkészült tetőteraszra hajókat
nézegetni és pedálos autózni. A nagymama indítványozott
egy játékbolttúrát, aminek a fiúk nagyon örültek, Benő már
nagyon fáradt volt és elaludt útközben az autóban. Farkas
szerencsére időben felébresztette Benőt, aki nagyon morcos lett,
ezért nem volt képes választani, viszont abszolválhattuk találkozásunk
utáni első hiszti rohamát! Farkas a londoni Star Wars
katalógusból kiválasztotta az eladónéninél álmai Droid Tri-Fighterét.
A délután folyamán Benő még néhányszor sajnálkozott
a játékbolt béli tanácstalansága miatt…

Az esti fürdés előtt, magukra öltötték az angol
válogatott focimezeiket és hatalmas hancúrozás kezdődött.
Közben folyamatos kérdezősködés, hogy miért olyam amilyen
-főleg Farkas részéről, Benő csak viháncolt és kacagott teli torokból -.