Három év után két végig aludt éjszakát tudhatok magam mögött!
A húzós hétvégi ivósbulin mélyen a nagytöbbség szintje alatt maradtunk és meglehetősen
kisímultan érkeztünk meg a nagyszülőkhöz. A nagymamának ez ismét nem nagyon esett
jól, hogy nem kivörösödött szemekkel flusztrált ideggörcsként jelentem meg és mindent
elkövetett, hogy az általános hangulatom álljon be. Szánalmas, hogy miért nem méri fel, a fiának
is árt azzal, ha én rosszkedvű vagyok! Hát nem hagyom magam. És remélem jól fogja magát érezni
Rióban és rájön hogy sokkal érdemesebb jófejnek lenni.
A fiúk végülis túlélték a hétvégét, Farkast kevéssé zavarta, hogy nem kellett
fogatmosnia és az arcocskáját senki nem törli meg evés után és ugyanabban
a ruhában várt két nap után mint amiben itthagytuk. Igaz éhes sosem volt
és állandó játszópajtások is akadtak Isti és Palkó személyében. A Benő
hurutos és folyik az orra, amit a nagymama undorodott kiszívni, viszont megtörölni
is elfelejtett. A homeopátiás szereit pedig kérésem ellenére sem volt hajlandó
beadni, mert sajnos nem hisz az efféle terápiában. És hát Ő csak egy nagymama és nem babysitter akitől kérni lehet ilyesmit...Viszont vett Benőnek antibiotikumos szemcseppet. Szerencsére Dóri nagyon jól bánt
velük, ma délelőtt az ő javaslátára elmentek a Millennáris parki Zöld Péter játszótérre. És péntek este
a foguk is meg volt mosva. Farkas mellett aludt éjszakánként és megvígasztalta, ha sírdogált álmában.
Komoly dilemmában vagyok a hóvégi utazásunkat illetően, kire bízhatom a fiúkat közel egy hétre?!
A Dórinak kipakolása lesz, a húgomra nem számíthatok, szegény anyám sem bírná. Hát végülis
igaza van a nagymamának, hogy ők is elvállalhatnák a fiúkat. De hát sajnos nem olyan a helyzetük, hogy erre képesek volnának. Huh